Ott és akkor..hogy kisírjon belőlem..

Az egyiknek egy majdnem baszható lány, a másiknak pedig az élet. Mára egyik sem maradt. Illetve csak az emlék, amivel nem illik együtt lüktetni, ugyebár. Pedig én próbálom életben tartani azt a burkot, ami akkor körbevett. A világomat, ami kiszivárgott belőlem, hogy óvatosan megmutassa magát, majd önkezével fojtson meg, míg a halál el nem választ tőle.
Az énem kénytelen inni az ürességből adódó szégyent, hogy mára semmivé lett.
Te is..te is..meg én is..
Majd egyszer...

___________________________________________
Ma ismét megtaláltam a leveleket...