Jöttment.

Egymástól szétesve, hányva, szédülve. Taszít és húz. Kapaszkodva, szorongva, szenvedve, húsba vájva. Meghalni magamtól, lélegzetvesztetten, érzéketlenül. Unva és hallgatva. Baszva és szeretve a képet, ami nincs. Felnézni nem lehet. Lenézni pedig nem ildomos. Illetlen. Az ösztönöm súg, a fülem süket, az izmom cselekvőképtelen. Magamat nem, téged annyira sem. Tükörhazugság, tenni nem akarás, nyögés nélkül. Évek óta, játszva az istent.Összekuporodva, koronával remegve. Ordítva manipulálni, könyörögni a nem kellőért. Hazudni és tékozolni. Napokat, éveket, fájdalmat, mindenbe. Megbélyegezni. A nihil és a destruktív fennhangok sikítanak, a fülem süket, az agyam tompa. Itt és most helyett rögtön és azonnal. Uralkodni és félteni, megalázva lenni-őrülettel szeretni. Titkolni az ént, ami takarja a valót. Kérdezni, homályos szemekkel továbbmenni. Aludni és altatni. Szeretkezni szeretni, szer nélkül, éhesen. Racionálisan, semmilyen módon kaparni a felszínt, félve a hangyáktól. Virágot pedig ne hozz.